Beszélgetés Lanzmaier-Ugri Katharinával

Dipl. Päd.in Lanzmaier-Ugri Katharina nevével immáron több ízben találkozhattak újságunk olvasói, ő ugyanis a 2011/12-es tanévben kezdődő kéttannyelvű elemi iskolai osztály pedagógiai projektvezetője. Katharinát a "csendes szélvihar" kategóriájú személyek közé sorolhatnám. Már nagymamája által is szenvedélyesen kedvelt kávés habcsókját kóstolgatva mesélt könnyedén és elgondolkodtatóan nem mindennapi pályafutásáról és arról, hogyan alakult ki másodgenerációs létére magyar identitása Ausztriában.

Itt születtél és nőttél fel Grácban, édesanyád osztrák, mégis akcentus nélkül és választékosan beszélsz magyarul...

Igen! (nevet) Családunk életvitelére tekintve ez nem csoda! Aki bekerül a gráci magyar közösségbe, előbb vagy utóbb óhatatlanul belebotlik az Ugri névbe. Szüleim évtizedek óta alakítják a közösségi életet. Gyermekkorom egyik kulcsélménye, hogy szinte nem ismerek olyan akkortájt ide érkezett magyart Grácban, akinek ne adtam volna át otthoni ágyamat néhány éjszakára. Ugriéknál mindig nyitva állt az ajtó és Lujza néni, a pótnagymamám jóvoltából éhes sem maradt senki. Édesanyám mindig támogatta Édesapám életvitelét, úgy megtanulta férje anyanyelvét, hogy öcsémmel együtt minket is magyarul nevelt. Gyermekkorom hétvégéi kivétel nélkül magyar programokkal teltek, az osztrák iskola ellenére főként a cserkészeten keresztül alakult baráti köröm is.

És soha nem érezted, hogy sok, hogy nem tud kialakulni ezáltal osztrák identitásod?

Nem, soha. Talán azért, mert nem csupán a nyelv dominálta a hétköznapjaimat, hanem a nyelven keresztül kezdtem számomra fontos emberekhez kötődni. Viccből sokszor azt mondom, hogy nekem mindig öt apukám volt.

Az ilyen családi háttér gondolom predesztinálta későbbi pályaválasztásodat is.

Természetesen! Pályafutásomat mint gyógypedagógus kezdtem Stájeror-zág déli részén, közben idegenvezetői vizsgát tettem le, majd mint interkulturális pedagógus kezdtem dolgozni Grácban a jugoszláv háború idején. Volt, hogy 8 különböző iskolának hiányos nyelvtudású gyermekeit tanítottam németül, és segítettem nekik beilleszkedni ebbe a számukra idegen környezetbe. Belekezdtem a tolmácsképzői tanulmányokba is. Mindenképpen hasznosítani akartam nyelvtudásomat, valamint önmagamon megélt integrációs tapasztalataimat. Hiszen szokatlan családi hátteremből kifolyólag óvodás koromig magam sem tudtam igazából németül.

Az idegenvezetés hogyan illik a képbe?

Még gyerekkoromban Édesapám kezdett vezetni magyar érdeklődőket Grácban elmondva nekik nem csak a stájer/osztrák érdekességeket, hanem kifejezetten a magyar vonatkozásokat is. Én is részt vettem több ilyen vezetésen, nagyon élveztem őket. Így érdeklődésem két sínen futott, és fut ma is. A 90-es évek eleje óta Magyarországra is viszek csoportokat hosszabb utakra többek között a katolikus férfimozgalom (Katholische Männerbewegung) szervezésében.

Össze tudod ezt egyezteni a pedagógiai munkáddal is?

Nagy szerencsémre, igen. Igaz, iskolákban már nem dolgozom, de több mint 10 éve interkulturális pedagógiát és szakdidaktikát (német mint másodnyelv) tanítok a gráci pedagógiai akadémiákon illetve főiskolákon, és továbbképzéseket tartok Ausztria és Dél-Tirol illetve Magyarország területén. Időközben elvégeztem egy képzést mint szociális tanácsadó (Lebens- und Sozialberaterin) is, és május óta saját cégemmel vagyok tevékeny a nyelv, kultúra és utazás terén. (www.spracheundkultur.at) Az utazás és a nyelv kéz a kézben jár. Nyelveket csak akkor érthetünk, ha a kultúra és a társadalom is érdekel minket. Ennek alapvető követelménye, hogy használjuk a nyelvet, és ennek segítségével ismerkedjünk utazásaink során emberekkel.

Ráth-Végh Tímea