Egy háromgenerációs gráci magyar család története
Közben telt-múlt az idő és elérkezett életem első anyák napi miséje, amit anyaként ünnepeltem. Kisfiammal és férjemmel a templomba lépve egy ismerős arcra bukkantam. Nahát, őt ismerem valahonnan! Nagy valószínűséggel a Karl-Franzens Egyetem üzemgazdászainak névtelenségében jártunk együtt valamilyen előadásra. Csodálkozva üdvözöltük egymást. De mint azonnal kiderült, nem Markus magyar, hanem a felesége, Katalin révén volt a Welsche-templomban János atya miséjén.
Aztán kezdett összeállni a kép: Ildikó néni olvasta fel az anyák napi olvasmányt. Az agapén pedig tisztáztuk, hogy Katalinnak és kislányának, a fiamnál néhány hónappal idősebb Noeminek feltétlenül a beindulófélben lévő gráci magyar Baba-mama klubban a helye. Jöttek is, és jönnek is rendszeresen.
Ennyit bevezetőül a 3 generációs Maurer lányok történetéből, igaz, azóta a két fiatalabbat Cresnarnak hívják. Húztam is eleget Katalint, amikor az esküvő után még mindig rendszerint Maurerként mutatkozott be.
Ildikó néniről megtudtam, hogy a hetvenes évek elején került Grácba. Németül tudott valamennyit, és itt élt már magyar barátnője, Winkler Eszter. Úgy döntött, hogy ő is itt szeretne élni. Aztán megismerkedett Nyers atyával, aki sokat segített neki, majd rajta keresztül a gráci magyar közösséggel, tagja lett a gráci Magyar Katolikus Közösségnek és segít, ahol tud. 1973-ban férjhez ment, aztán megszülettek gyerekei, Katalin és Markus.
A gyerekekkel rendszeresen járt a cserkészfoglalkozásokra, ahol Maurerék megismerkedtek hasonló családokkal. Mivel a foglalkozások magyar nyelven folytak, így a gyerekek nagyon sokat tanultak.
Különben Ildikó néni is járt már a Baba-mama klubban, hiszen az épp elfoglalt anyukát akár a nagymama is helyettesítheti. A lényeg, hogy elérjük klubunk célját: a legapróbbak a német nyelvű közegben minél több magyar szót halljanak. Ildikó néni is nagyon fontosnak tartja a magyar nyelv ápolását, ezért is igyekezett gyermekeit megtanítani magyarul, és azt is szeretné, ha az unokája is tudná, értené a (nagymama) anyanyelvét. Ildikó néni még mesélt is a gyerekeknek.
Mindenesetre Katalin tényleg jó példa arra, hogy a sok német szó - nem akarom mondani stájer nyelvjárás ellenére - egy kis akarattal szépen meg lehet tanulni itt is magyarul. Katalin megdöbbentően nagy szókinccsel rendelkezik, választékosan beszél. A Gráci Karl-Franzens Egyetem Pszichológia Szakán végzett. Most posztgraduális képzésen az klinikai és egészségpszichológusi képesítés megszerzésén fáradozik. Nyelvtudását Budapesten csiszolta egy vendég félév keretében az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Büszke arra, hogy nagy kitartással és szorgalommal sikerült magyar nyelven vizsgáznia. Budapesti tartózkodása alatt nagyon élvezte, hogy rengeteget tudott színházba és moziba járni. A magyar nyelvű közeg sokat lendített nyelvtudásán, ezért most sajnálja is, hogy a gráci hétköznapokban olyan kevés lehetősége van a magyar társalgásra.
Katalin elmondta, hogy nála a magyar nyelv egyszerűen gyermekkori élményeket idéz fel, hiszen édesanyjával, nagymamájával magyarul társalgott, és a magyar szó még mindig hat az érzelemvilágára.
Noémi a nyáron már második születésnapját ünnepelte, Katalin ismét munkába állt. Ez persze nagy kihívás az egész családnak. Ildikó nagymama nagy lelkesedéssel és szeretettel segít, ahol csak tud, elsősorban a kisunokára szokott vigyázni, míg a szülők dolgoznak.
A hosszú nyári szünet után, mindenki nagyon örült Katalinnak és Noéminek a Baba-mama klub elsőösszejövetelén. Katalin nagyon fontosnak tartja, hogy így sikerül az éppen nyelvet tanuló babákat foglalkoztatni, szép anyanyelvünkkel megismertetni, nem is azért, hogy majd felnőtt korukban hasznát vegyék, hanem hogy már most megtudják: vannak más nyelvek, más nemzetek, más mentalitások. Ezen kívül Katalin is jól érzi magát a kisgyermekes anyukák társaságában. Már gyermekkorából ismeri az "egyetlen apukánkat", Winkler Georgot, (akiről - terveink szerint - a következő kiadásunkban készítünk portrét). Katalin nagyon fontosnak tartja, hogy ez a kis közösség megmaradjon, bővüljön. S majd ahogy a gyermekek cseperednek, a klubba járó szülők segítségével sikerüljön koruknak megfelelően új impulzusokat adni ennek a gyerekközösségnek. Ahogy Katalin is annak idején a cserkészcsapatban magyar anyanyelvű barátokra talált, megismerkedett azzal a kultúrával, ahonnan édesanyja származik. Addig is reméljük, hogy idejük engedtével édesanyja vagy nagymamája rendszeresen elkíséri énekelni, mondókázni, játszani ezt a tüneményes, törékeny legkisebb Maurer-leányt.
Köszönöm Ildikó néninek az információkat, Katalinnak a kellemes beszélgetést és, hogy hozzájárultak ahhoz, hogy megvalósítsuk János atya ötletét, aki felvetette, hogy mutassunk be egy háromgenerációs gráci magyar családot. Ezzel a történettel kívánok minden kedves Olvasónknak békés adventot!
Petritz Judit