Beszélgetés Bicsérdi Kingával

Bicsérdi Kinga a Művészeti Egyetemen furulya szakon tanul, négy éve él Grácban. Mint végzett magyar-ének szakos tanár a gráci magyar gyerekek zenei előképzését és anyanyelvük ápolását mindennapjai fontos részének tekinti. Az általa vezetett zeneovit és a magyar nyelvű szolfézscsoportot egyre több kisgyerek látogatja, örömmel várva a csütörtököket, a következő foglalkozást. Egy csütörtöki délelőtt a Brandhofgasséban beszélgettünk.

Kedves Kinga, mesélj nekünk egy kicsit az el múlt éveidről! Hogyan kerültél éppen Grácba?

Ennek érdekes története van, hogy miért pont Grácban kötöttem ki. Sosem terveztem azt, hogy külföldön fogok tanulni, vagy külföldön fogok lakni. Min dig is szerettem volna otthon maradni. De nagy meglepetés ért az életemben: a tanárképző főiskolán ének-magyar szakot végeztem Szombathelyen, s utána egyetlen egy álláslehetség adódott. Így kezdtem el a celldömölki zeneiskolában szolfézst és furulyát tanítani. Az évek alatt annyira megszerettem a furulyázást, hogy rájöttem, ezt muszáj lesz ta nulnom, hogy minél többet tudjak a tanítványaimnak továbbadni. Ezért kerestem egy olyan furulyatanárt, akinél, úgy találtam, hogy érdemes a tanulmányokba belekezdeni és így kötöttem ki Grácban. Prof. Robert Finsternél kezdtem el a tanulmányaimat keresztfélévben. Emiatt fél évig ingáztam Magyarország és Ausztria között. Ott tanítottam, itt tanultam, de be kellett látnom, hogy hosszútávon nem tartható, hogy egyik lábammal itt, a másikkal pedig ott élek. Túlságosan fontos volt nekem a Régi Zene, ezért döntöttem úgy, hogy kiköltözök, és itt próbálok meg tanítani és tanulni is.

Mik voltak az első tapasztalataid itt? Hogy érezted magad Grácban az elején?

Hú, az elején nem volt könnyű. Elszakadni otthonról, a családtól, a baráti körtől, a munkától, a szakmai sikerektől, amit az évek alatt fölépítettem. Nehéz volt mindent a hátam mögött hagyni. Ezt szerintem mindenki tudja, aki itt kint él, hogy milyen elszakadni. Teljesen elölről kezdeni mindent, barátokat találni, beilleszkedni, munkát találni, tanulni. Tehát nem volt sok időm keseregni (nevet). Próbáltam inkább arra koncentrálni, hogy minél többet taníthassak, hogy egyre több és sokoldalú tapasztalatot szerezzek, és ebből meg tudjak élni. Gyakoroljam ezt a foglalkozást ne csak magyar nyelven, hanem német nyelven is, és ez nagyon nagy kihívás számomra.

Hogyan kerültél kapcsolatba itteni magyarokkal?

Érdekes, hogy kezdettől fogva volt néhány ismerősöm, így a szomszéd faluból egy lány, Károly Katalin, ő itt volt, akkor már a mesterképzést csinálta fuvolából. Rajta keresztül egyre több magyar ismerősöm lett. Hamar rájöttem, hogy az egyetemen mindegyik órámon legalább egy magyar van, ha nem több. Így nagyon sok magyar zenésszel megismerkedtem rövid időn belül.

Hol dolgozol most? Sikerült valóra váltani az álmodat, hogy a tanításból élhess?

Egyrészt egy magánzeneiskolában, az iVi-ben tanítok furulyát. Emellett még egy másik iskolában is taníthatok, ahol igazán a szívem dobog, ez pedig a Talentum Zeneiskola. Itt Kodály-módszer szerint tanítunk, és ez nekem igazán fontos. Grácban a szakdolgozatomat is a Kodály-módszerről írom majd, egy különleges szemszögből: hogyan lehet a módszert a furulyatanításba integrálni.

Mondanál erről egy kicsit többet? Mi a Kodály-módszer? Hány éves kortól lehet kezdeni a tanulást? Mik a tapasztalataid?

A Kodály-módszer alkalmazásakor játékosan tanítjuk meg a gyerekeket kottát írni, olvasni és tisztán énekelni, szolmizálni, ritmizálni. A módszer alapja a zenei anyanyelvünk, az éneklés. Ha szépen és tisztán tudunk énekelni, akkor hangszeren is jól tudunk majd játszani. A foglalkozásokba nagyon sok mozgást építünk be, mind a zeneoviban, mind a szolfézsórákon, és megpróbálunk minden érzékszervet bevetni, így a látást, hallást, tapintást stb. Így válik lehetővé, hogy már egészen kicsi korban, észrevétlenül egy stabil zenei bázist építünk fel, ami a későbbi zenetanulást jelentős mértékben megkönnyíti. Végzett magyar szakos tanárként az még egy plussz öröm, hogy a nyelvi készségeket egyszerre tudjuk fejleszteni a zenei készségekkel, mert a zene és az anyanyelv számomra teljesen összefüggő egységet alkot. Használunk kisebb ütőhangszereket is, melyekkel ritmuskíséreteket játszunk. Emellett egyszerű dallamokat is elkezdünk szolmizálni, kézjellel mutatjuk a hangmagasságot. Zenét is hallgatunk, rajzolunk, táncolunk. A zenés folgalkozás hatással van a gyerekek egyéniségére, érzelmi fejlődésére is, mind a mozgással, mind a zenével megtanulják az érzelmeiket, gondolataikat kifejezni, és a kreativitásukat kiélni. Számomra nagyon fontos, hogy nem csak szabályok és megkötöttségek vannak, hanem van helye a kreativitásnak és a szabadságnak is. Ezáltal a gyerekek fel tudnak dolgozni konfliktusokat, problémákat, így érzelmileg érettebbé és stabilabbá válnak.

A magyar gyerekeknek több lehetősége van: a zeneóvoda kb. 4 éves kortól kb. 6 éves korig. Most már elindult az első magyar nyelvű szolfézscsoportunk is azok számára, akik az előképzőt már végigjárták, hogy továbbvihessék mindazt, amit a zeneoviban megtanultak. Nagy öröm látni a gyerekek fejlődését, hogy 4 éves koruktól mennyi mindent elsajátítottak.

A magyar zeneovi és a magyar szolfézscsoport a Salvator-Kirchénél (Salvator plébánia, Robert-Scholz-Gasse 3. — szerk.) található. Csütörtöki napon 4 órától van a zeneovi és 4 óra 40-től pedig a szolfézsóra. Az osztrák gyerekeknek pedig a Talentum Zeneiskola több helyen kínál szolfézsoktatást: Andritzban az andritzi általános iskolában, a Ferdinandeumban, a geidorfi általános iskolában és a KPH-ban.

Hová fordulhatnak a magyar gyerekek szülei, ha szeretnének részt venni a zeneovi vagy a szolfézscsoport magyar nyelvű foglalkozásain?

Mag.a Nagy Rékához (info@talentum.at), ő a koordinátorunk, de fordulhatnak közvetlenül hozzám is (bikingus@gmail.com).

Nemrég érdekes projektbe vágtatok bele, mesélnél erről egy kicsit?

A Ferdinandeum zenei általános iskolában, egy kísérleti projektbe kezdtünk bele. Az igazgatónő együttműködésével és beleegyezésével egy éven át szolfézsórákat tartunk, a zenei tagozatos második osztályosoknak. Az a cél, hogy minél jobban megismerkedjenek a gyerekek a kottaírás és olvasás gyakorlatával. Nagyon örülünk ennek a lehetőségnek, és éppen támogatókat keresünk már a következő tanévre, hogy ezt a projektet felépíthessük, és ne csak kísérleti projekt legyen, hanem gyümölcsöző együttműködés. Megtapasztalhassák az osztrák szülők is, hogy milyen hatásos módszer a Kodály-módszer, és mennyi előny származik abból, ha a gyerekek először megtanulnak a szolfézs keretein belül kottát írni és olvasni. Mennyivel gyorsabban és hatékonyabban tudnak haladni a hangszeres oktatásban. Úgyhogy én nagyon nagy reményeket táplálok azzal kapcsolatosan, hogy sikerül ezt megvalósítanunk.

Sok sikert a projekt felépítéséhez, és további szép éveket kívánok neked Grácban!

Keszthelyi-Brunner Anett