Beszélgetés Ugri Ingriddel

Ugri Ingrid a közelmúltban ünnepelte 80. születésnapját. A GMÚ 10. évfolyamának 3-4. számában az arcképcsarnok rovatban már megjelent egy beszélgetés Ingriddel, amelyben elsősorban az anyanyelvi szintű magyar nyelvtudásáról, a magyarokhoz való kötődéséről esett szó. Azóta bizony sok víz lefolyt a Murán, ezért sokak kívánságára megkértük a jubilánst, hogy meséljen az azóta eltelt kb. 10 év tapasztalatairól.

Hogyan fejlődött, változott szerinted a magyar közösség az elmúlt kb. 10 év folyamán?

Azt kell mondanom, hogy sajnos nem pozitív irányba haladunk. Ez különösen a Covid pandémia idején vált nyilvánvalóvá: nincsenek programok, megszűnt a magyar óvoda, nincsenek rendszeres összejövetelek. Az emberek visszahúzódóvá váltak, nem tesznek a közösségért, nincs utánpótlás.

Milyen eseményekre, rendezvényekre emlékszel vissza szívesen?

Magyar mise és evangélikus istentisztelet van, de ezeken is egyre csökken a hívek száma. A táncház és a filmklub a Covid pandémia előtt még úgy-ahogy működött. Az október 23-i ünnepségek is egyre szűkebb körben zajlanak le. Fix program minden évben augusztus végén a Mindszenty-Vadon zarándoklat Maraizellbe. Sajnos ezen is egyre kevesebben vesznek részt. Korábban Magyarországról és Amerikából is jöttek vendégek. Tavaly megrendezték a pandémia ellenére, de csak kétnapos volt és csak ausztriaiak vettek részt rajta.

Az utóbbi években a Dómban kerül megrendzésre az itt élő népcsoportok részére a népek vasárnapja ünnepség, amelyen mi is részt veszünk, Magyar énekeket éneklünk és magyarul imádkozunk. Sokan népviseletben vannak, utána pedig az agapén magyar asztalokon kínáljuk a magyar ételeket. Mindig nagy sikere van a pogácsának és a magyar boroknak.

Az öregdiák találkozó minden évben egy kiemelkedő esemény volt. Nagyon jó hangulat, érdekes programok jellemezték. Tavalyelőtt a lányunk szervezésében egy buszt rendeltünk, amivel újra megnéztük a régi diákévek helyeit egy gráci körutazás keretében. Tavaly sajnos ez is elmaradt, ahogy telnek az évek egyre kevesebben vagyunk. Idén már nem is szervezzük.

Emlékezetesek voltak a májusi zarándoklatok Mariazellbe Mindszenty bíboros halálának az évfordulója alkalmából. Szombat este volt a körmenet, vasárnap délelőtt a nagymise, ahol magyar kórusok is énekeltek. A körmenet után egy vendéglőben találkoztunk, a linziek, az innsbruckiak, nagyon örültünk egymásnak. Szeptemberben volt még egy zarándoklat Máriazellbe,amelyen egy magyar püspök magyar zarándokokkal is részt vett.

Az elmúlt években szerveztünk közös kirándulásokat Kőszegre, Sopronba, és a Balatonhoz is. Az utolsó kirándulásunk Admontba vezetett, amelyet Winkler Eszter szervezett meg.

Korábban a gráci szentmisék utáni agapékon összeültünk, beszélgettünk. Minden vasárnapra egy másik háziasszony hozott süteményt, az erről szóló füzetecském a mai napig megvan.

Mi is egy ilyen agapén ünnepeltük a 25 és 50 éves házassági évfordulónkat, keresztelők utáni vendéglátást is rendeztünk.

Mi Misivel sok magyar vonatkozású eseményen, rendezvényen részt veszünk. Így pl. Radegundban, amely Szászvár testvérvárosa, a Bartók Béláról elnevezett forrás nagy ünnepségén csak mi ketten voltunk ott gráci magyarok.

A Mariatrosti templom 300 éves ünnepén is részt vettünk. Kevesen tudják, hogy magyar Pálosok alapították, de sajnos ők nem képviseltették magukat ezen az ünnepen. A főcelebráns Dr. Lackner érsek volt, akit megkértünk, hogy írjon néhány gondolatot a Magyar Pálosoknak, amit mi aztán postán el is küldtünk nekik.

Sajnos szomorú eseményekre is visszaemlékezem. 1999-ben a magyar iskolás gyermekek tragikus buszbalasete történt Deutschlandsberg közelében. Misi elkísérte a szülőket az elhunytak azonosításához, megszerveztük másokkal együtt, hogy a szülőknek a magyar közösség otthonaiban szállásuk legyen, látogattuk a kórházakban a sebesülteket. Ez ritka alkalma volt a magyarok összefogásának.

Holló István atyától tudjuk, hogy a deutschlandsbergi emberek a mai napig minden évben megemlékeznek erről, amelyen időnként magyar meghívottak, hozzátartozók is részt vesznek. Holló István atya minden évben meghívja a magyar híveket valamelyik plébániájába, ahol bemutatja a templomot. Ez a szép nap mindig egy jó hangulatú közös ebéddel zárul.

Vég nélkül sorolhatnád az emlékeket, eseményeket, amelyek szervezésében, lebonyolításában mindig részt vettél, leginkább szerényen, a háttérben tevékenykedve. Mesélnél nekünk a közösségen kívüli életedről is?

Nagyon örülök, hogy az egészségem megengedi, hogy a saját háztartásom mellett tudok még a kicsi unokáknál is segíteni. A felnőtt unokáimmal is nagyon jó a kapcsolatom. A nővéremet is gondozom, rendszeresen bevásárolok neki és segítségére vagyok amiben szükséges. Van egy kertünk is, ahol nagyon szívesen tevékenykedem.

Mi jelent számodra kikapcsolódást, hol szoktatok nyaralni?

Szívesen megyünk Magyarországra, mondhatom, hogy már beutaztuk az egész országot. Ilyenkor mindig meglátogatjuk a magyarországi barátainkat is. Az utolsó igazi nyaralásunk, amelyre nagyon szívesen emlékszem vissza, Szekszárdon volt. A Misi osztálya minden évben Szentgotthárdon vagy Pesten rendezte az osztálytalálkozót, de ezúttal az egyik szekszárdi öregdiák hívott meg bennünket. Nagyon jó volt a régi ismerősökkel találkozni és ezt a szép vidéket megismerni.

Kedves Ingrid, kívánunk neked nagyon jó egészséget az elkövetkező évekre és sok boldogságot gyermekeid, unokáid körében!

Köszönjük a beszélgetést!

Osváth Klára

E cikk írójának utószava: Ingrid is lektorálja az újságunkat és olyan hibák sem kerülik el a figyelmét, amelyeket mi, született magyarok nem is vennénk észre. A beszélgetésünk végén Igrid elmesél egy nagyon vices régi történetet: Beszélgetés egy agapén, téma a Mindszenty-Vadon zarándoklat. Valaki megkérdezi, hol dolgozik Vadon doktornő. Ingrid válaszol: a vérpadon. (Vadon doktornő a Blutbank-ban dolgozott.)