Beszélgetés Univ.-Prof. Dr. med. univ. Andrea Olschewski asszonnyal
Hol töltötte a gyermekkorát, kik a szülei, milyen családban nőtt fel professzor aszszony?
Debrecenben születtem, édesapám, Dr. Vincze László agrármérnök, sajnos már 25 éve meghalt. Agronómus, főagronómus, majd a Fegyverneki Termelő Szövetkezet elnöke volt. Édesanyám tanítónő, a Fegyverneki Általános Iskola igazgatójaként ment nyugdíjba. Egy öcsém van, aki már 10 éve a családjával Dublinban él. Szüleim mindig nagyon sokat dolgoztak, ebből a szempontból is példaképeim.
Milyen iskolákba járt, hogyan került az orvosi pályára?
Az általános iskolát Karcagon és Martfűn végeztem. A debreceni Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziumban érettségiztem 1985-ben. Az egyetem előtt egy évig orvosírnokként dolgoztam. Ez az év nagyon hasznos volt számomra, mivel módomban állt megismerni az egész körzeti orvosi rendszert és közvetlen kapcsolatom volt a betegekkel is.
Hogyan folytatódott az egyetemi és a posztgraduális pályafutása?
Egyetemi tanulmányaim utolsó két évében kiváló tanulmányi eredményemért köztársasági ösztöndíjat nyertem, amely akkor igen szép összeg volt, az első kis lakásomat így én a magam erejéből tudtam megvásárolni.
A gyakorló év egy részét Erasmus ösztöndíjjal a Gießeni Egyetem belgyógyászati és sebészeti osztályán töltöttem. Itt nagyon megtetszett az aneszteziológia. Orvosi diplomát 1992-ben szereztem. Hazatérésem után a Debreceni Orvostudományi Egyetem Auguszta Klinikájára kerültem.
1992-ben pályázatot nyújtottam be egy DAAD ösztöndíjra. Én voltam az egyetlen orvos, aki ezt 1993-ban meg is kapta. Ettől kezdve orvosként és kutatóként dolgozhattam Gießenben, a Justus-Liebig-Egyetem Aneszteziológia, Intenzív és Fájdalomterápia Osztályán és az Élettani Intézetben.
Itt ismertem meg a férjemet, Dr. Horst Olschewski-t, akivel annak idején belgyógyász főorvosként egy közös tudományos projekten dolgoztam. Ő most mint tüdőgyógyász, az intenzívgyógyászat és infektológia szakorvosa, a Gráci Tüdőgyógyászati Klinika vezetőprofesszora.
1995-ben kötöttünk házasságot Gießenben, ahol én folytattam a kutató munkámat. A kutatói tevékenységem mellett az orvosi munkámban is bizonyítanom kellett, de szerencsére az egyébként szigorú főnököm mindenben támogatott és elismerte a teljesítményemet.
1999-ben doktoráltam a Gießeni JLU Egyetem Élettani Intézetében. Ugyanebben az évben aneszteziológus szakvizsgát tettem. Kutatói munkámat a klinikán és az Élettani Intézetben folytattam. A neurofiziológia területén a központi idegrendszerben történő jelátvitel működését kutattam.
2001-ben habilitáltam. A dolgozatom témája feldolgozta a helyi érzéstelenítők működését a központi idegrendszerben az epidurális vagy spinális érzéstelenítés esetén. Kutatói munkámhoz egy akkor még forradalmi újításnak számító úgynevezett "patch-clamp" technikát alkalmaztam. 2002-ben megkaptam a címzetes egyetemi professzori kinevezésemet.
2000-2002-ig az Amerikai Egyesült Államokban, Minneapolisban a Minnesota Egyetem Kardiológiai és Élettani Intézetében kutatói ösztöndíjasként dolgoztam a német DFG ösztöndíjasaként.
2003-ban megszületett Felix fiunk. Hat hónap eltelte után magyar babysitterek segítségének köszönhetően visszamentem részidőben dolgozni, vezettem a saját kutatócsoportomat ahol a következő években sok tehetséges fiatal orvos doktorált. E mellet folyamatosan oktattam az egyetemen és rendszeresen államvizsgáztattam. Édesanyám ahol tudott segített nekem. Az egyik legfontosabb feladata volt egy-egy évre magyar au-pair-eket találni.
Hogyan került Grácba és hogy folytatódott a tudományos pályafutása?
2004-ben férjem a Gráci Tüdőgyógyászati Tanszék alapításakor annak vezetőprofesszora lett.
2005-ben megpályáztam a Gráci Orvostudományi Egyetemen az aneszteziológia professzori kinevezést és megkaptam a professzori kinevezésemet. A legfontosabb feladatom a klinikán a tudományos tevékenység felépítése lett. 2008-ban megpályáztam a Ludwig Boltzmann Társaság kiírását egy új kutató intézet alapítására, amelyet megalapításától, 2010-tὅl 2017-ig vezettem.
E mellet 2007-2012 között az Orvosi Egyetem doktori tanulmányokért felelős dékánja voltam.
2017 márciusában a Linzi Egyetem rektorának a felkérésére elfogadtam a Johannes Kepler Egyetem rektorhelyettesi állását és ezzel az Orvosi Kar vezetését. Munkámat mostmár két dékán is segíti.
Ilyen kiemelkedő kutatói tevékenység és ennyi felelősségteljes munka bizonyára elismerést is nyert. Megemlítene néhány kitüntetését?
1999-ben a Fresenius Alapítvány díját nyertem el, amelyet a Német Aneszteziológiai és Intenzívgyógyászati Társaság adományoz évenként a legsikeresebb kutatónak.
2001-ben az Amerikai Szívgyógyászati Egyesület 73. Szekciójának a fiatal kutatók részére adományozott "Cournand and Comroe" díját kaptam.
2002-ben a Gießeni Justus-Liebig-Egyetem legjobb habilitációjáért járó díjban részesültem.
2009-ben megkaptam a "Manfred-SpeckerMedállt", amely a Német Aneszteziológiai és Intenzívgyógyászati Társaság kitüntetése. Ezt a fiatal kutatók képzésében végzett teljesítményemért kaptam.
Befejezésül szeretnénk még megtudni, hogyan egyeztethető össze a családdal ez a sok és felelősségteljes munka? Mivel tölti a szabad idejét, mi jelent professzor aszszony számára kikapcsolódást?
Édesanyám nyugdíjba vonulása után kitelepült Grácba, ő a család menedzsere.Felix fiunk 14 éves, a Seebacher Gimnázium tanulója, de már második éve Angliában a Malvern College-ben tanul.
Nagyon szeretünk utazni, a kongresszusokon kívül már privát is bejártuk szinte az egész világot. Még Indiába és Japánba szeretnék elutazni. A kevés szabad időmben szívesen kertészkedem.
Köszönjük a beszélgetést és további pályafutásához sok sikert kívánunk!
Osváth Klára